hirdetés

A több mint 10 év alatt, amióta a fiatalok és a felnőtt csapat eseményeit figyelem, egyetlen budaörsi, tehetséges fiatalt sem méltatott arra a felnőtt csapat szakvezetése, hogy bekerüljön a felnőttek közé, pedig sok-sok tehetséget láttam már „felnőni” az Árok utcai pályán. Például jó lenne megvizsgálni, hogy az addig egyedülálló eredményt, az NB III-et megnyerő, remek ifi csapatból vajon hány fiú játszik vagy játszott a felnőttben: egyetlen-egy sem!

Ez papíron úgy néz ki – feltéve, ha nem teszik lapátra gyorsan -, hogy „kölcsönadunk egy sokkal lejjebb játszó, környékbeli csapatnak, hogy ott fejlődj tovább, figyeljük a haladásodat és majd jelentkezünk”. A gyakorlat szerint: egyrészt azokba a csapatokba is alig kerülnek be meccseken ezek a fiatalok, tehát a fejlődésük igencsak nincs biztosítva, másrészt ha esetleg véletlenül játszanak, soha senki Budaörsről meg nem nézi őket. A másik lehetőség, mivel papíron mégis csak kell legalább két fiatalt alkalmazni a felnőtt csapatba, mindig ülnek-ülnek a kispadon egyesek, általában rövid ideig, de meccsen maximum 5 percet kapnak a végén.

Ennek az a következménye, hogy a már említett győztes ifi-csapatból már alig-alig focizik valaki. Elegük van a hitegetésből, megbízhatatlanságból, a tervszerűtlen reménytelenségből. Csak fájó szívvel tudok most is gondolni a sok elkallódott, tehetséges, valamikor lelkes fiatalra… Ez a seb nekem is fáj, és hiába telnek az évek, soha nem gyógyul be, hiszen az enyéimet érték ezek a méltánytalanságok – itt a saját és a „lélekben fogadott” fiaimra gondolok, akiknek rengeteg meccsen drukkoltam, akikkel együtt örültem és bánkódtam.

(Már nem is beszélve olyan kis „apróságokról”, hogy azoknak – akiktől ilyen vagy olyan módon megválnak – még annyit is elfelejtenek mondani a sok évi szorgalmas munkáért, kitartásért, hogy „köszönöm, minden jót”, nemhogy méltán elbúcsúztatnák őket! Arra már gondolni sem merek mostanában - régebben, más edzői összetételnél, még előfordult ilyesmi.)

Végezetül csak annyit: ha a budaörsi felnőtt csapat – a sok, ki tudja, honnan hozott focistával – legalább elérne valami kimagasló eredményt, azt mondom, a város dicsősége érdekében megérte a véráldozat. De így, hogy a kiesés ellen is küzdeni kell … Ezért kár volt a fiúkat feláldozni!!!

Ui. Meggyőződésem, hogy sok olyan szülő nevében is szóltam most, aki mindazt végigcsinálta az elmúlt években, amit én.

Mikor lesz a budaörsi felnőtt focicsapat egyszer valóban budaörsi és valóban a miénk?

Sné