A lapunknak László Dávid a Budaörs Rádió kommunikációs vezetője elmondta, hogy sokkal több adomány érkezett, mint várták, jelenleg épp azon dolgoznak, hogy autót találjanak, mellyel az adományokat elvihetik a rászorulóknak. Ez a segítség sem várt magára sokáig, a hírt meghallva, egy budaörsi szállítmányozó, Szálas Károly (www.orangemove.hu) egyből felajánlotta segítségét.

És most következzenek Ruzsonyi Ágnes naplórészletei:

2010.06.17.

Úgysem hinnétek el: több konyhányi bútor, egyre sokasodó, postán érkező csomagok, vagy 10 karton ásványvíz, irodányi ruhászsák, bútorok, konzervek, tápszer, pelenka...ez csak az egy része, amit most látunk. Lehet, hogy nem lesz elég a 2 teherautó sem? :-)

A Rubin Hoteltől kaptunk vagy 20 ablakot, ajtót és éjjeli szekrényt, rengeteg ágyneműt, függönyt egyebek mellett! Köszönet érte.

Ma rájöttem valami nagy dologra is: nagyon jó nekünk! Jó, nem csak azért, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy adhatunk, hogy megszervezhetjük, hogy mások is adhassanak...Jó nekünk, hogy ennyire sokan bíztok bennünk, hogy ránk bízzátok a feladatot!!! Köszönjük!!



2010.06.21.

Elérkezett végre az utazás napja. Szendrőn várnak bennünket, de addig még le kell vezényelni a pakolást. Az egyik teherautó, az 5 tonnás (Harangozó Pali és a többi kedves budaörsi vállalkozó, köszönjük!) elindult a belvárosba a fürdőszobáért, a másik Pátyra ment...és egy fél óra alatt meg is telt! A harmadik teherautót Bojkó Balázsnak és Édasapjának köszönjük-no meg a gyors reagálást és szervezkedést.

Már dél is elmúlt, mire felpakoltuk a gyűjtőpontokon az adományokat. László Dáviddal és Balázs fiammal hármasban pattantunk be a kisteherautó elejébe...

Nem is tudom, mit vártunk pontosan, de először az döbbentett meg, hogy nem láttunk semmit a tragédiából-legalábbis a főútról...aztán Edelényben a kilyukadt út, a homkzsák-halmok, a hordalék mindenhol és a megáradt folyók megmutatták: jó helyen járunk. Szendrőn már vártak minket az Önkormányzat munkatársai. A kipakolás után elvezettek minket - egy kis városnézés után- az igazi katasztrófa helyszínére: megnéztük a beszakadt, járhatatlanná vált hidat, majd az összedőlt és megrongálódott házakat...hát az valóban szívszorító látvány volt.Beszéltünk a lakókkal, akiknek nagyjából épen maradt a házuk, de mindenük \"elúszott\", penészes holmik között élnek két kisgyermekkel. Adományaink egy része a Széchenyi utca 13. szám alá kerültek, a gyerekruhák és bútorok egy részének remélhetőleg már ők is nagyon örülnek.

Megtudtuk azt is, hogy valóban néhány perc leforgása alatt történt meg a tragédia, tényleg nem volt idő összepakolni és úgy menekülni. Nehezen dolgozzák fel az emberek a történteket, de a sok segítség, az azonnali reagálás nagy lelki segítséget is nyújt. Köszönetüket fejezték ki Szendrő és Szendrőlád (ide is jutott a rengeteg ruhából) vezetése és lakossága nevében.

Közel 11 óra volt, mire hazaértünk. A budaörsi híreket közben hallgattuk , így tudtuk, hamarosan ismét pakolnunk kell, annyi adomány várt már minket ismét a gyűjtőpontokon.

Buday Mátyás