A lényeget persze sokszor elfedte a lényegtelen, mert nem az volt a lényeg, hogy ki adta ki, hanem az volt a lényeg, hogy van.
Olvastad?
Olvastam!
Persze bosszankodtak a polgármesterek, a képviselők is, de megmondom az őszintét: én is sokszor haragudtam a Miklósra, bizonyára mások is, de ebben az országban nincsen tett és termék harag és irigység nélkül, szokjunk hozzá, ilyenek vagyunk.

Ha az időt nem percben mérjük, akkor a Szemesi Miújság olyan volt, mint egy schaffhauseni óra. Pontosan jött és pontosan ütött, csak tartsd a pofádat.
Ha fájt, úgy kellett, minek mentél tiltott helyre, a közéletbe, különösen akkor, ha nem volt hozzá képed, vagy képességed, akár tehetséged, egyébként is sértődni mindig lehet, az csak Neked fáj, Kedves Olvasó, Közszereplő, megátalkodott Amateur, önkéntes Mérvadó.

Ebben a korszakban információ nélkül létezni, maga a halál.
Ha nincs hír, akkor nincs tudomás, nincs viszonyulás.
Sem történethez, sem személyhez, így nincs csapat, vagy társaság, csak baráti és privát, de arra még nem kíváncsi mindenki, bár ki tudja?
Szemesen még nem.
Nem tudni, mi történt, nem tudni, ki mit gondol erről, vagy arról, és egyáltalán csak azért tudok Szemesről, mert nyáron ott is vagyok fizikai valómban és nézek ki a fejemből, talán valami kiderül, de nem sok.
Talán szép idő van!
De mi van télen?
Semmi.
Mintha Szemes a hófödte hegyeken túl lenne, az Óperenciás tenger túlsó partján, ahonnét egyszer-egyszer erre jár egy madár és hozza a hírt, mit evett odaát.

Az újság, a Szemesi Miújság intézmény volt, amely kiválóan működött.
Ismerve a többi helyi lap színvonalát, stílusát, fizikai megjelenését, azt kell mondanom, hogy közöttük kimagasló minőségű kiadvány volt a Szemesi Miújság.
Mind a szellemi terméket tekintve, mind a megjelenést tekintve is elsőrangú újság volt, mert azok, akik kiadták, törődtek azzal, mi jelenik meg akkor, amikor kellett.
De nem ez a lényeg, hanem az intézmény jellege.
Nem most írom le először ezt, csak emlékeztetni kell mindenkit arra, hogy mit jelent egy község, egy közösség életében a tájékoztatás. Ez az írás nem a kiadóról, nem Buday Miklósról szól, hanem arról, hogy egy konzekvensen szerkesztett hírforrás milyen sokat jelent annak, aki megszokta és megkapta azt az információt, amit ígértek részére. És elolvashatta.
Nélküle a nyaraló és az olvasó szegényebb lett és idegenebb az otthonában is. Mert nem tud dolgokról, nem ismeri a történések hátterét, magát a történést sem és sokan nem bandukolnak el az internethez, mert az információt nem onnan, hanem a papírból akarják megismerni, egyáltalán ismerni.
És kézbe venni.

Valamit azonban tudni kell mindannyiunknak. Az újság is pénzbe kerül és az elfogyott.
Ezért nem lehet okolni az olvasót, de ez nem is történt meg.
De jelen esetben nem lehet okolni mást sem, az önkormányzatot sem.
Ennyivel tartozunk az igazságnak.

Ez egy magánkiadvány volt, amely közszolgáltatást is végzett, nem csupán az olvasóknak nyújtva tájékozódási lehetőséget, hanem az önkormányzatnak is lehetőséget adva a megértéshez. Ez bizonyára nem volt könnyű, mert sokszor látható volt a tartózkodás, vagy az ellenérzés, de a közszolgálat már csak ilyen. Vannak tények, vannak elemzések, vannak vélemények és vannak, akiknek az tetszik, vannak, akiknek nem.
Így a dolgok mind együtt vannak, mindannyian egy helyen, az újságban.
Már csak voltak, mert ahogy írtam, az újság is pénzbe kerül és az elfogyott.
És volt aki nem adott.
Értem azt is, miért nem.
Az a kérdés, mások is értik-e, hogyha nem dicsérni jöttem, hanem szolgálni egy közösséget, az mindenütt ugyanazt jelenti-e?
Nem tudom, de nem hiszem.

Ma pénzt adni, nehéz dolog.
Ma érteni a világot, még ha mégoly kicsiny is, nehéz dolog.
Elfogadni még nehezebb. Különösen most, amikor minden folyamatosan alakul, változik és kiszámíthatatlanná válik.

Sok tanulsága van a Szemesi Miújság történetének.
Akár a pénz, akár az információ és a tájékoztatás oldaláról nézzük és ebben benne van az is, hogy támogatást kérni és támogatást kapni mindig párban jár, mint a jegyesek, vagy ahogy Fluor Tomi énekli, mint két kicsi legó, és most jön a magyarázat: amelyek összeillenek.
Vagy sem!
Így jártunk mit itt Szemesen, és igazában hoppon maradtunk, újság nélkül, magunkra hagyatva.

És akkor jön a XXI. század:
Barátom! Menj fel a netre!
Ez azonban Szemesen nem ugyanaz.
2011-ben sem, nekem sem.

Van már Szemesi Miújság?
Csak holnap lesz?
Kár!

(Ez még 2010-ben történt)