A gondolatsor első része, "Az idő pecsétje" itt olvasható.

Amint az előző írásban már megkíséreltem rámutatni, az idők változása kikényszerítheti a struktúrák változását is az emberi szerveződések területén. 

Önmagában nagy érték a hagyomány, azonban elmúlni az idő haladtával csak azért, mert nem vesszük észre, hogy a dolgok változnak, kudarc, vagy az is lehet, és hiába az értékvédők igaza, nem marad mozgástér és nem lesz képesség megőrizni, fejleszteni és megvédeni értékeinket, ezáltal mindazt,

amit képviselni remélünk a jövőben is.

Mindehhez meg kell szólítani az embereket, az adott helyen és időben azonos értéket képviselő, védő közösséget, annak tagjait. Ez nem könnyű feladat, mert az elmúlt évtizedekben kialakult közéleti balítéletek, a legújabb kori anyagi nehézségek passzívvá, idegessé és így tehetetlenné tették azokat is, akik nem adták vagy adják fel a közjó szolgálatát, de sikeres közösségi munkához magára a közösségre is szükség van, bár ezt sokan elfelejtik.

Az idő arra is jó, üdülőterületen a tél különösen, hogy akinek tiszte van, összegzést csináljon az elmúlt időszakról, és előre tekintsen feladatait felmérve.
Fogadatlan prókátorként engedtessék meg nekem az, hogy önmagam korábbi tevékenyégét is érintve, az újabb idők elé új szemléletet javasoljak, bár tisztában vagyok azzal, hogy azok számára, kik helyzetben vannak, ismerve józan, belátó és értő gondolkodásukat, nyitott kapukat döngetek.
De másoknak?

És így jutunk el a következő gondolathoz:
Az emberi és közösségi kapcsolatokban az egyik legfontosabb követendő magatartás az együttműködés. Együttműködés a másik emberrel, más szervezetekkel és az adott település megválasztott képviselőivel is. Tudomásul kell venni, hogy másképpen nem megy, vagy sokkal nehezebben.
A 2010-es esztendő ezen a téren egyértelmű helyzetet teremtett. Voltak országgyűlési és helyhatósági választások, határozott eredmények születtek a képviseletet illetően, így ezt nem tudomásul venni dőreség lenne.

És itt szeretném kifejezni azt a véleményemet, hogy átgondolandónak tartom a Szemesi Miújság felfogását az önkormányzattal kapcsolatban. Persze tolakodásnak tűnhet e sorokat éppen ezen újság hasábjain megjelentetni, azonban úgy vélem, hogy eljött az együttműködés időszaka az információ szolgáltatás területén is.
Lehet, hogy ez kritika, sőt: nyilvánvalóan az, azonban úgy érzem, meg kell szólalnom ez ügyben. Nem az újsággal és a kiadóval szemben, hanem egyfajta felfogással kapcsolatban fogalmazom meg gondolataimat, és csak remélni merem, egyes jeles személyek vonatkozásában tudom, hogy egyetértenek velem. Meg kellene próbálni egyfajta korrekt együttműködést kialakítani ezen a területen is, és bár nem kétséges, a sajtó dolga a kritika, a hibás teljesítésre történő figyelemfelhívás, de lehetnek és vannak helyzetek, vannak emberek és vannak körülmények, amikor nem az oppozíció, hanem a kreativitás a helyénvaló.
Valamennyi balatonszemesi ember érdeke a megfelelő kontaktus ember és ember, hivatal és ügyfél, önkormányzat és intézmények között. Persze ez a fajta magatartás mindkét fél szándékán múlik, de csak remélni lehet, hogy a jó szándék, a bizalom valóban értelmes dolgokat szülhet ott is, ahol korábban a szembenállás, vagy ami rosszabb, az elutasítás volt az uralkodó magatartás.

De ha már itt tartok, az önkormányzatnak és a polgármesteri hivatalnak is be kell látnia, a másik oldal bizonyosan kényszerpályán mozog. Ha nincs, vagy kevés a mozgástér, vagy minden felszólalás, javaslat pusztába kiáltott szó marad, vagy maradt eddig, vajon milyen más választási lehetőség marad, mint a hivatalos út, az igényérvényesítés jogi útja?
Ha egy alkotmányosan megválasztott tisztségviselő, politikai vezető tévedhetetlennek gondolja magát, rendben van, de akkor az is rendben van, ha mások ezt nem így látják. A közösséget érintő ügyekben nagy szükség van az empátiára, és határozottan állíthatom, civil oldalon ott, ahol ennek lennie kell, megvan.
Ez emberi tulajdonság, a szellem terméke, hódolat érte!
Nincs nálunk a bölcsek köve, mondotta nem oly régen egy országos közéleti személyiség. Feljebb is lehet tévedni, lejjebb is lehet tévedni, ez a mondat lényege. Nem hiszem, hogy okunk van kétségbe vonni mások bölcsességét, politikai tapasztalatát.
Csak javaslom ennek megfontolását.
Ott lenn, ahol magam is vagyok.
Ott, ahol zajlik az a történet, amelyről megfogalmazom a gondolataimat.

Mielőtt az előző számban megjelent írásom végéhez visszatérnék, még egy gondolatot szeretnék Önökkel megosztani.
Nagyot változott a világ az elmúlt két évben, a válság kitörése óta, de különösen 2010-ben. Ehhez a változáshoz nyilvánvalóan szükség volt arra is, hogy Magyarországon egy új politikai erő vegye át a választók felhatalmazásával a kormányzás feladatát. A dolog azonban más, több mint a korábbi parlamenti, vagy önkormányzati választások és ebben a külső körülményeknek is nagyon fontos szerepe van.
Ma nem ugyanaz a világ van, mint korábban, mondjuk 2008-ban volt. Ahhoz képest szinte minden megváltozott a pénzügyekben, a közgondolkodásban, a társadalom elvárásaiban, a kisebb közösségek és az egyén elvárásaiban is. Ma már nem azok a prioritások, mint az évtized első éveiben, amelynek következtében a szabadság, a pénzügyi szabadság fogalma is jelentősen megváltozott. Az emberek többsége számos, korábban elfogadott, sőt, támogatott beruházásnak, pénzügyi és személyes törekvésnek ma már stoptáblát mutat, joggal.
Kihalt irodaházak, el nem adott lakások ezrei, apartmanok százai állnak főváros és Balaton szerte mindenütt és ezt észre kell venni azoknak is, akik szemüket eltakarva még mindig abban reménykednek, hogy a gigaberuházások munkát és kenyeret adnak emberek tucatjainak, százainak. Ehhez képest, ahol megvalósult beruházások és eladott apartmanok vannak, egyet sem, vagy egy-egy munkát keresőt vettek fel alkalmazásba, leginkább őrizni az üresen álló férőhelyeket.

Egy terület, egy település értékét nem a toronyházak, hanem a barátságos, jól megépített családi házas környezet és családi üdülők adják, humanizált és domesztikált környezettel. A vidéki turizmus, az oly sokat hangoztatott minőségi szabadidő eltöltésre vágyók nyilván nem toronyházakba, hanem családi házakba és nyaralókba vágynak, joggal. Oda, ahol otthon érzik magukat. A kor szava, a kor szelleme az emberközpontú környezet megteremtése és ehhez kell a kor építészetét is hozzáigazítani.
Ezt csak jó tanácsként mondom, mert felteszem, amikor az ajkai timföldgyár megépült, akkor sokan örültek, szinte kötelező is volt. Javaslom minden érintett hivatalnoknak, végezzen közvélemény kutatást Kolontáron, Devecseren és az érintett többi településen.
Most hogyan vannak ezzel az emberek?
A ma, vagy a mának vélt tévedés ne okozzon vakságot és figyeljünk a holnapra is, itt és most a szerethető szemesi környezetre.

A korábbi íráshoz visszatérve, azt tudom jelezni, hogy a fürdőegyesület névváltoztatásával kapcsolatban nem állt és most sem áll szándékomban javaslatot tenni.
Egyrészt ez a felvetés bizonyos értelemben csak egy kívülálló tagtárs érlelődő gondolata volt, amely gondolatot még az írás közzététele előtt megosztottam az elnök asszonnyal.
Másrészt egyáltalán nem óhajtottam ezzel vitát gerjeszteni, hiszen bármely ilyen döntésre csak az egyesület alapszabályában meghatározott módon kerülhet sor, ha egyáltalán úgy ítélik meg az arra jogosultak, hogy érdemes erről tárgyalni, vagy valamilyen diskurzust folytatni. Persze ötletem, ha úgy tetszik, javaslatom lenne komolyabb felvetés esetén, de azt hiszem, másoknak is lehetnek javaslatai, így ezeket előterjeszteni ott érdemes, ahol ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozik egy grémium.
Az egész felvetéssel kapcsolatban arra kívántam felhívni az Önök figyelmét, hogy mind politikai, mind gazdasági, mind közéleti értelemben, beleértve a kommunikáció kérdését is, komoly változás van folyamatban.

A mi életünk már nem, a gyermekeinkké talán, bár korántsem biztos, nem halad kitaposott ösvényen. Ahogy már korábban megfogalmazták mások is, állandóan készenlétben kell állnunk, egyfajta standby állapotban kell lennünk annak érdekében, hogy helyes válaszokat adjunk a kor kihívásainak, amelybe egy egyesület tevékenysége és beletartozik.
Névvel, címmel, születési dátummal, nyilvántartási számmal.
Erről szerettem volna írni, megköszönve Önök türelmét.