A szentmise főszereplői az egységesen ministránsruhába öltözött és virágkoszorúval ékesített harmadikos kislányok voltak. Már hetek óta erre az eseményre készültek hitoktatójukkal, Reni nénivel. Előző délután életük első szent gyónására vártak izgatottan a már feldíszített templomban. A remegő lábú kislányok egyenként léptek be a gyóntatófülkébe, majd mosollyal arcukon, megkönnyebbülten térdeltek imára, és megtisztult kis szívvel gyújtottak gyertyát az oltárnál.

Vasárnap a templom hófehér virágokkal volt feldíszítve, s a hét kis fehérbe öltözött, tiszta lelkű gyermek közösen újította meg keresztségi fogadalmát. A plébános úr elsőáldozókhoz intézett szép beszéde után kis énekkel, és verssel köszönték meg az Úrnak és szüleiknek ezt a szép napot, hogy mostantól saját elhatározásukból is Isten gyermekei lehetnek. Ezután életükben először magukhoz vették az oltáriszentségben jelenlévő Jézust, így a közös szentáldozással megpecsételték fogadalmukat.

A szentmise végén az oltár előtt közös fénykép készült az elsőáldozókról, majd emléklapot és misekönyvet vehettek át a plébános úrtól. Az udvaron kis süteményes vendégséggel örvendeztek együtt a szülők és gyermekek.

A meghatott elsőáldozók, a szülők és a keresztszülők nevében ezúton is szeretném megköszönni Dobos Gyula plébános úrnak és Szabó-Koncsag Renáta hitoktatónak (Balatonföldvár), hogy oly sok szeretettel és türelemmel készítették fel gyermekeinket erre a számunkra fontos eseményre. Köszönjük, hogy arra is figyeltek, nem a külsőségek, a díszes ruha az, ami megadja az ünnep varázsát. Az egyszerű fehér ministránsruha is bizonyította, hogy a hét kis hófehér szív ünneplőbe öltözött ezen a napon. Az arcocskákon látható volt a meghatottság, a komolyság, a várakozás izgalma és öröme.

Kívánjuk, hogy hitben és szeretetben nőjenek fel ezek a gyermekek, s a ma tett fogadalmuk szerint tisztán éljenek.