Adventi gondolatok.

Egy kisvárosban élő lelkésztársam mesélte el a következő történetet. Az önkormányzat a város főterén felállított egy impozáns adventi koszorút. Hétről hétre meghívták a helyi lelkészeket gyertyagyújtásra. Advent első szombatján, miután megtörtént a gyertyagyújtás, az egyik képviselő szemmel láthatóan feldúltan állt a polgármester elé. Számon kérte a polgármestert, hogy a város négyszázezer forintjából miért olyan koszorút készítettek, amin a négyből csak egy gyertyát lehetett meggyújtani. Akik hallották ezt a számonkérést nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek. Hasonló értetlenséggel a Biblia lapjain is találkozunk. Jézus mondja a következő szavakat: „Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat”. Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?". Jézus nem kimosolyogja Tamást, hanem az alkalmat felhasználja a tanításra: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is". Mi, a modern kor emberei túlbecsüljük az intellektuális ismeret súlyát. Úgy véljük, ha mindenki tudná miért ég 1, 2, 3 vagy 4 gyertya akkor egy jobb világ lenne. Ha mindenki tudná mi karácsony üzenete, Európa más lenne. Jézus nem teljesen osztja ezt az optimista szemléletmódot. A János evangéliumából idézett mondatai azt hangsúlyozzák, hogy élet végső és legnagyobb kérdéseit csakis Vele lehet megválaszolni. Az igazi ismeret Jézus megismerése. Az igazi keresztyénég ezért több mint lexikális ismertek helyes halmaza. Az igazi keresztyénség Jézus ismerete és követése. Ezért az adventi időszak Jézushoz, a Megváltóhoz hív minket. Az általa kapott ismeret nagyon különös ismeret. Képesség a bűn felismerésére és elhagyására. Krisztusban felismerjük, hogy kegyelemre szorultak vagyunk. Krisztusban felismerjük isten szeretetét, ahogy a megtérő bűnöst fogadja. Imádságom, hogy Isten ebben az adventi időszakban ajándékozzon meg minket igazi ismerettel.

Pető Albert

2010. december 11-én, szombaton, 18 órakor a 3. adventi gyertya gyújtása
- Adventi gondolatok. Elmondja: Karikó Zoltán református lelkész
- A Balatonszárszói Soli Deo Gloria Kórus karácsonyi énekeket ad elő (karnagy: Pörneki Anikó)
- A Balatonszemesi Bel Canto Művészeti Együttes Ünnepi dalok c. zenés műsora. Művészeti vezető: Pörneki Anikó

2010. december 18-án, szombaton 18 órakor a 4. adventi gyertya gyújtása
A negyedik gyertyát Boór Miklós iskolaigazgató gyújtja meg. Az általános iskola kórusa ünnepi dalokat énekel. (Vezényel: Iván Dóri)

 Tisztelt Ünnepre Váró Sokaság!

Közeleg a Karácsony, az év legszebb ünnepe.  Több mint 2000 éve, december 25.-én született Jézus, a Megváltó.   Régi hagyomány, hogy ilyenkor a keresztény emberek ünnepelnek. Ünnepelnek, méltósággal, szeretettel, megbánással, várakozással.

E készülődés ideje  Advent, az Úrjövetel  várakozásának időszaka.  Majd 200 éves hagyomány, hogy a Karácsonyt megelőző négy vasárnapon  gyertyát gyújtanak a keresztények, minden vasárnap egyel többet. Az egyel több gyertya a megvilágosodást is szimbolizálja.

Ebben az időszakban ma is az ünnepre készülünk. Bár a keresztény szokásokat sokan már nem ismerik, de az ünnepvárás szertartása szinte minden családban hasonló.  
Sajnos a várakozás egyre inkább az ajándékvásárlásra korlátozódik. Divat lett a nagy ajándék, és egyre kevesebben tudnak örülni az igazi ajándéknak, az ünnep szeretetteljes hangulatának, az egymásnak  jelen levés örömének.  Pedig pont ez lenne a lényeg!  

Ezért is örülök annak, hogy ma is együtt vagyunk, hogy megosztjuk egymással ezt a néhány tízpercet, és külön öröm, hogy megajándékozhatjuk Önöket és magunkat. Önöket a gyerekek dalaival, a megtanult zenedarabokkal, amiben sok-sok munka van, és ami pont ettől értékes. De ne gondolják, hogy csak azoknak ajándék ez, akik kapják. Legalább akkora öröm, hogy adhatunk!  Hiszen a szeretet, ami át kellene járja mindennapjainkat, azt is megérinti, aki adja. Mert nagyon jó érzés örömet  szerezni, ha magunkat adjuk!  Magunkat egy dallal, egy verssel, zenével.
Mi szülők, tudjuk, hogy az ajándékozás legszebb érzése, amikor gyermekeink arcán a felhőtlen boldogságot látjuk.  És van-e szebb ajándék, mint egy  gondosan elkészített rajz, ami csak nekünk készült, egy dal, ami nekünk szól?  Nincs ennél szebb!  

Ez az az üzenet, amit szeretnék ma továbbadni!  Hogy nem az ára, nem a nagysága, a hivalkodása az értéke az ajándéknak, hanem az ajándékozó szeretet.

Rohanó világban élünk, és ez rányomja bélyegét életünkre. Ne gondolja senki, hogy ez csak ma van így!  Több mint egy évszázada írta Ady Endre a Karácsony című versében:

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…

Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…

Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg…

A Karácsony a megújulás, a megbékélés ünnepe is. Ilyenkor az ünnep okán meg kell állni, értékelni kell önmagunkat, és meg kell hozni azokat az ítéleteket, melyeket talán év közben nem tettünk meg. Nem másban kell keresni, nem mást kell minősíteni. Mindenkinek önmagát!  A Világ megváltása, jobbítása csak keveseknek adatik meg! Önmagunkat viszont csak mi válthatjuk meg!  A megváltás mindenkiben magában kell megtörténjen! Ha maradunk azok az önző, törtető, másokat legázoló emberek, és másoktól várjuk a jót, nem  fog történni semmi!
Meg kell álljunk, vissza kell néznünk, és őszintének kell lenni magunkhoz!  Nem büntetni kell magunkat, nem elítélni, hanem okulni és tanulni!  Okulni, és tanulni a hibából, és esélyt adni magunknak és reményt a velünk együtt élőknek, hogy jövőre jobbak leszünk!

Ennek az időszaka az Advent. A hosszú téli estéken, a jó meleg kályha, az esetleg sülő fahéjas, cukros alma illata mellett felkészülhetünk erre, megtehetjük e számvetést. Meg kell tennünk, mert pár nap, és a téli napfordulón túl, jön a megújulás, az új év!  

Szilágyi Domokos, Karácsony című versében így ír:
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.


Ma, a negyedik gyertyát gyújtjuk meg. A legenda szerint, minden vasárnap eljön egy angyal. Ma, egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal  jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Ezen lila lepelbe öltözött angyal énekét adják át Önöknek a gyerekek. Kívánom, hogy boldogságuk magja keljen ki, és a következő esztendő legyen szeretetben telő, boldog éve Önöknek!  Őrizzenek meg ebből az ünnepi pillanatból morzsákat az eljövendő év hétköznapjaira azért, hogy azokból is kicsit ünnepit, kicsit méltóság teljeset, a hétköznapitól eltérőt varázsoljunk.

Kívánom mindenkinek, hogy a szeretet és a vele járó békesség tegye széppé az ünnepeket!

Boór Miklós

„Egy gyertya nem veszít semmit,
ha meggyújt egy másikat…”

„SZEMESI CSILLAGSZÓRÓ”
2010. december 05-én 9–17 óráig
KARÁCSONYI VÁSÁR, JÁTSZÓHÁZ, GYERMEKPROGRAMOK, BÜFÉ
a Művelődési Házban.


Érdeklődő árusok jelentkezését várjuk a muvhaz@balatonszemes.hu e-mailen, vagy a (30) 552-9945 telefonon.

Karácsonyi Ünnepi Műsor
a Művelődési Ház nagytermében
2010. december 22-én, szerdán 18 órakor