Búcsú Kiss „Pityutól”

Mi lesz a fejfára írva? Csak annyi, hogy élt 63 évet. Ez csak a naptári évek számát mutatja.

De ez az időszak számunkra, akik ismertük, tudjuk, hogy rendkívül gazdag tartalommal volt megtöltve, igaz az, hogy ÉLT. Külső szemlélő számára kínosan pontosan, precízen, vérbeli vasutasként, akinek a "szabály, az szabály" mindig, mindenkor.

Számára olyan nem létezett, hogy aminek párhuzamosnak kellett lenni, az nem párhuzamos volt (és most nem csak a sínekre gondolok). Ha rajta múlott volna a vonatok menetidejének pontossága, ma már a japán vasutak előtt járnánk.

Amikor szemesi állomásfőnök volt, az ebédjét a Kistücsök vendéglőben fogyasztotta el minden nap 12:00 órakor. Órát lehetett hozzá igazítani. Abban az időben a munkahelyem a Szabadság utcában volt, így gyakran találkoztunk. Egyik alkalommal munkatársam azt mondja:
– Látod, mindjárt dél lesz.
– Honnan tudod? – kérdezem én.
– Nézd, most megy a Kiss Pityu ebédelni…
És tényleg, az óra 11:56-ot mutatott!

A munkája mellett másik nagy vállalása a családja volt. Feleségével három gyermeket neveltek és indítottak útnak. A gyerekek hozták az elvárt eredményeket, és többek között azzal "hálálták" meg az indíttatást, hogy hat unokával ajándékozták meg. Őtőle boldogabb nagyapát ritkán lehetett látni. Mert Ő az unokákat bemutatta a szemesieknek, illetve az unokákkal megismertette Szemest. Nem lesznek nehéz helyzetben, ha a nagyapáról szeretnének megtudni még többet, mert csak fel kell lapozni a Miújság számait, és kirajzolódik az a tehetség is, ami a sokoldalúságát bizonyítja a cikkei nyomán.
Itt kell töredelmesen bevallanom, hogy én voltam az, aki a főszerkesztő figyelmébe ajánlottam azzal, hogy jó felkészültségű, jó tollú emberként ismerem. Hiányozni fog, szegényebb lesz a Miújság.

Amit nehezen viselt el, az emberi butaság, rosszindulat. Ezért is volt jó számára a helyi újságba való írás, mert ezt ki tudta magából írni. Annak örült, ha a cikkei nyomán sok visszajelzést kapott. Volt, aki úgy, hogy gratulált, volt, aki nem is köszönt. Erről tudta, hogy az írás nem célzás,hanem találat volt.
Nagyon sok és sokféle témát dolgozott fel, így próbálta formálni az olvasóközönséget, közösséget. A sok közül talán a legemlékezetesebb a szemesi demokráciának az átkeresztelése "kocsmakráciának". Sajnos nem élhette meg, hogy a szótalálmánya csak emlék legyen, pedig ezért harcolt írásaiban.

A község közéletében közel 30 évet tevékenykedett. Itt is sokoldalúságát bizonyította, mint baloldali értékrendű ember a pártjában vezetőként, mint sportot szerető ember sportvezetőként, mint gyermekszerető ember az Óvodaszék vezetőjeként haláláig dolgozott tisztességgel, eredményesen.
Szőlőtermelő gazdagént is emlékszem most rá, mivel nagyon sokszor, és szívesen jött segíteni a szőlő megmunkálását. Egy alkalommal azt látta, hogy a szőlősorban egy-egy tőke a nyár folyamán, még szüret előtt elszáradt, a levelek lehullottak, a termés fonnyadtan árválkodott. Kérdezte, hogy ez milyen betegség? Ez bizony a tőkeelhalás. Megakadályozni nem tudjuk, csak szomorúan vesszük tudomásul. Most mi is így vagyunk Kiss Pityuval – egy SZEMESI "tüke" kidőlt a sorból. Hiányozni fog.

Zrínyi László